az elejtett faun

ma borul a rendszer, lázad a csavar: lazul.
szép István helyett trónra lép vad Vazul.
gyógyszerrel kezel az áldozat, hogy megbetegítsen.
ma tartóshullám vasal szögegyenes tincset.

ma a kopár táj él. égen hajnali tajték.
temérdek ék az ékkő. kibírhatatlanul szép.
valaki vét. ismerős idegek. hajban kéznyomok.
matatnak mint havas, patás állatok.

mai vagyonunk: remegő nyilak pendülés után.
ma visszatér a leölt őz sután.
vadász és áldozat között egy húrnyi pendülés.
húrelmélet köszön rám, reményem másik tér.

ma át kéne aludni ezt az estét.
vagy megsimogatni az éberen ficergőt.
hajnalban hajlakkot fújni, gézre kenni rúzst.
levadászni végre a már elejtett faunt.

ma le kellene peregnie és újra járnia mindennek.
falhoz vágni az órákat. nézni a sok csavar mint remeg.
ma kellene tudni, hogy tényleg nincs bocsánat.
ma aztán végképp ide kéne adni a szádat.

2018.04.11.

Utoljára frissítve:2018. június 29., péntek 08:30
Markovics Anita

Pécsett születtem, itt élek jelenleg is.
Informatikus, grafikus, francia nyelvtanár és szakfordító vagyok, e mellett még fotózással és újságírással foglalkozom.
Megjártam több helyen az irodalmi és informatikai szerkesztő pozíciót. Jelenleg egy országos zenei honlap számára írok cikkeket és koncerteket fotózok.
Tinédzser korom óta foglalkozom szépirodalommal. Kezdetben főként a vers körül forgott az érdeklődésem, manapság a próza felé is kacsintgatok: novellák és mesék is születnek tollam alól. 
A saját utamat járom minden téren, ahogyan versben is: erős képi világgal rendelkező, érzékeny, egyéni hangvételű versek jellemzőek rám, ezekkel igyekszem a kortárs nőirodalmat erősíteni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Markovics Anita

Tovább a kategóriában: « Az akasztófakirály Varjakkal »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned