- Írta: Kelebi Kiss István
- Kategória: Versek
- Megjelent: 1105 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Vázlat
---szeretném ha mindenki érezné
a hidak visszataszító statikusságát
de láttatni szeretném folyók kétségbeesését is
a MindigHaladás kényszerének borzalmát
csodákat szeretnék
és apró megvalósulásokat
melyeknek még az álma is lehetetlen
kit látok
ki lát
látunk-e valami biztatót ebben a sátorban
ahol Új anyagból készült az artisták lendülete
itt már elvétem a mozdulatot
a megmarkolt csodák kicsúsznak tenyeremből
de a mutatványnak folytatódnia kell ezért múltamban
ebben a trükkök nélküli üvegcilinderben
próbálok magyarázatokat keresni ---
*
Vers
Úgy írtam minden verset, mint a zápor,
cseppbetűket zúdítva, hirtelen.
Kopogtam cserépen és bádoglelkeken,
mégis zárva maradt minden homlok és lélek,
csupán belőlem dőltek ki a szavak.
Ezernyi, szárnyat növesztett kődarab.

Kelebi Kiss István
Önkép
1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.
Jelenleg nyugdíjas vagyok.
Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.
Verseim jelentek meg:
a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.
Négy kötetem van:
Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)
Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.
Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.