ÖLEL AZ ERDŐ

Pirkadat táján
fogom a zsákom,
sétára viszem
kopott kabátom.
Lábamban erő,
szívem is teli,
a kirándulás
kezdetét veszi.

Keleten felhő,
vörös a fénye,
bogáncs virágzik,
dűlőút szépe.
Harmat a fűben,
lábbeli nem kell,
szellő ébredez
hűs szerelemmel.

Megyek vagy szállok?
Micsoda kérdés,
öreg fa köszön,
isteni érzés,
ölel az erdő,
nyárfái nagyok,
elhagyom magam,
kisgyermek vagyok.


Utoljára frissítve:2016. június 30., csütörtök 11:28
Kasza Béla

Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött még be.
Tovább a kategóriában: « NEM MONDOK NEMET VELEM VAGY »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned