Betontorzók

1.

Tengervizet ittam. Sokat,
nagyon sokat.
A pultos a megváltásról
kezdett beszélni, miközben
a pénzt számolta. Egy nap
vagy egy élet, mindegy,
mondta. Bólintottam.
Ittam.

2.

Keserű volt az ég. Ennek
a világnak nem lenne
szabad léteznie, súgta
mellettem valaki.
A letört fejű betonangyalok
imára kulcsolták kezeiket.
Még vártunk valakire.
Akárkire.

3.

Otthon ő várt rám. Nem szólt
semmit. A konyhában
ültünk. Valaki,
egy hatalmas, öreg férfi
az ablakon át nézett minket.
Ujjai közt a Nap parázslott.
Eldobta, majd újat
gyújtott.

Utoljára frissítve:2018. május 06., vasárnap 08:50
Siska Péter

1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, magyar szakos tanárként dolgozik. Verseivel 2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál díjazottjai közé került, és még ebben az évben tagja lett a Fecske Csaba által vezetett Új Holnap Stúdiónak, illetve a Fiatal Írók Szövetségének. Publikált többek között az Új Holnap, Zempléni Múzsa, Ex Symposion, A Vörös Postakocsi, Partium c. folyóiratokban, illetve több antológiában. Kötetei: Sztázis (2013), Párhuzamos királyságok (2015).

Tovább a kategóriában: « Anyám Én, Lucifer »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned