Valamit

Emlékszem, valamit elneveztem rólad,
ringó tavaszt-e, vagy sietős lábnyomot,
már nem is tudom, de nem vált be a jóslat,
csak rendezgetem magamban a limlomot,
s ráégett valami furcsa szó a számra,
ahogy a nap az ürességet tölti ki,
még fénylése sincs, se hosszúra nőtt árnya,
az éjt a hajnal fokán épphogy átviszi,
puha, nem hivalkodó, csak csendben ott van
- fagy és lángolás közé hullt kristálycukor -,
mint szép olvadás a hóbahűlt nyomokban,
ahogy a fergeteg tavaszba bandukol.
Emlékszem, valamit elneveztem rólad
- szinte mindent, ami fontos, megjegyeztem -,
valamit, ami azt jelenti, te jó vagy,
nézd, nélküled ez is szétolvad kezemben.

Cs. Nagy László

A Ratkó korszak gyerekeként láttam meg a világot, így "régenszületett" vagyok. Nagy László a becsületes nevem, ám mindenhol, ahol fénykép híján nem egyértelműen lehet beazonosítani, "Cs" szerepel a nevem előtt, utalva családunk kissé bonyolult múltjára. Valójában azért írok, mert szeretném megfejteni azt a varázslatot, amit a vers jelent, igaz, minden arra mutat, hogy a lehetetlennel próbálkozom. Bármit elmondhatnék magamról, az is csak szerény adalék volna mindabból, ami/aki vagyok, és amit nem mondanak el a verseim, azt talán nem is érdemes elmondani rólam.

Legfrissebbek a szerzőtől: Cs. Nagy László

Tovább a kategóriában: « Lassú merítés Disznóölés »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned