Ruandai képeslapok ’94-ből

A szó torkomon akad, a lélegzetvételek fájnak,
a képben állva csak nézőként — mert része nem vagyok-e szürkésbarna poros tájnak —
(a Nap gúnyosan ragyog), bennem a félsz, mint rettenet — dagad.
Színezni jöttem. De nem pirosra. A por a holtakat egybemossa, mint foltokat: fura dombok. Rám mások vére ragad. (Szabadtéri vágóhíd?) Mi ez a káosz, ez a pokolbéli világ?
*
Míg égnek a falvak, minden nagyhatalom hallgat. Dallaire katonáival tőlük meghalhat. Akár. Erre nincs szó. Nem emberek ezek. Gépek. Kik mozgatják az élő képet. Már nem emberek. Csak kezek. Zombik. Gyújtogatnak. Ölnek. Részegen, önkívületben futnak. Élednek ősi ösztönök…
*
Aki gyilkol, mire gondol?
Házakat buldózer rombol. Csak állok. A tűz, mint százfejű sárkány — tombol.
Nem ettől rettegünk mindannyian? Hogy feléled bennünk az állat? A haldoklók szemébe szippant a végtelen. Égett hús szaga árad…
(A földön fekvő gyermekek lábaink után kapnak.
“Ne állj ott” – szól rám egy ismerős.
“Ha segítesz, előtted vágják el a torkukat! Gyere és légy erős!”)
S hagyom a porban. A gyerekeket. A fohászt. Hitem az emberben.
*
Ez a végleges változat. Átok. Ki itt gyilkos, később talán az lesz az áldozat. Máshol. Meggyötört testek kúsznak: védtelen pondrók. Nincs törvény a kínok között. Minket nem bántanak... Csak a visongó szél tép. Vérszín kereszt véd.
*
Füstölő romok között a félholtak valóban tegnap még emberek voltak? Túl ezer halálon: oltalmat ki nyújt? Ki az imént felém nyúlt: halott. Poros pálmák intenek elhagyott templom felé. Döglegyek szállnak a vérengzők elé. Valaki elárult minket. Elárvult embereket.
(“Ne állj ott!”)
Elárult. Morzsálódik az idő. A lélek kapuja zárva. Macheték. Géppisztolyos ifjak.
(“Légy erős!”)
*
Az ember mocskos, gyáva. Nyöszörögnek. Hívnak. Rájuk lépek akaratlan. Az émelygés elmondhatatlan.
Nincs, csak üresség a szememben. A semmi — bennem.
De hogyan lett nekem is kés a kezemben!?

A. Túri Zsuzsa

Bemutatkozás : A.TÚRI ZSUZSA (1971.07.30)

Budapesten születtem. Mióta írni tudok, verselek, legtöbbször rímes formában. Kalandos életem leegyszerűsített, tömörített vallomásai ezek, melyekben ott vagyok én és az általam látott, átölelt Világmindenség. Az áhítat és az iszonyat, a boldogság és a halálfélelem. Életem, az Út a végső állomás felé csodákkal és csalódásokkal teli. Ezt szeretném megosztani azokkal, akik a verseket szeretik.

Önálló kötetek :

-           BEFEJEZETLEN SZIMFÓNIA (2015, Underground Kiadó)

-           BOSZORKÁNYTÜKÖR (2016, KUK Kiadó)

-           TŰZTÜNDÉRTÁNC (2017, KUK Kiadó)

Antológiák:

-          vagy 7-8  VERSELŐ ANTOLOGIÁBAN szerepeltem (Komàromi János kiadója,  Paks)

-          4 Szó-kincs antológiában (Aposztróf kiadó , Budapest)

-          3 Igéretek antológiában (Garbó kiadó , Budapest)

Az említett könyveken kívül több netes és nyomtatásban megjelenő folyóirattal is dolgozom, van, ahol állandó szerző vagyok (Pld. Kaláka Irodalmi Folyóirat, Irodalmi Epreskert, Litera-túra magazin, Montázs magazin, Nyírségi Gondolat, Nekünk nyolc, a zürichi Magyar Ház lapja, a GenfHun lapja stb).

A HETEDIK-nél és az ART’húr Művészeti Folyóiratnál szerkesztőként dolgozom. 2017 júniusában Art’húr díjat kaptam.

20 éves korom óta Genfben élek.

Legfrissebbek a szerzőtől: A. Túri Zsuzsa

Tovább a kategóriában: « De(pressz(ió)) egy árva sor »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned