Kevés Hellas


Nem tudom az éj hangjai
Ha marokba vannak zárva
Hogy búghatnak fel
Mint ahogy felbúg
Az üres csigahéj
Orgonája?

Nem tudom ha zúg
A tavasz – meddig ingadozva
Lengnek hűs szelei
A mennyektől a pokolba?

Látod minden irreleváns.
Ha viszont északi szelek
Zúgnak – a föld kérgei
Mint fogaim – össze-össze
Csikordulnak

S a fények ünnepelve
Zörögnek és henyélnek
Mint Aphrodite – Apollo
Lelke

Látod – a világok ekként zúgnak
És összezördülnek és vágynak
Miként gyönyörei a dorbézoló
Ógörög éjszakáknak

Lásd – a fények kihunynak
És fellobognak újra
- Mint a gyermekek ha
Alexandra partjaira
hullnak

Kevés gyönyör adatott
De nézd – az alkony lobban
És fényeivel kételyt tipor
A vigyázó parti porokban

Utoljára frissítve:2018. április 06., péntek 19:30
Sánta Zsolt

                                                 Rövid önéletrajz

        Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Nagykaposon élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.

    Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.

      Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.

Tovább a kategóriában: « A fákról fájdalom folyik Bábel »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned