- Írta: Sánta Zsolt
- Kategória: Versek
- Megjelent: 411 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Kevés Hellas
Nem tudom az éj hangjai
Ha marokba vannak zárva
Hogy búghatnak fel
Mint ahogy felbúg
Az üres csigahéj
Orgonája?
Nem tudom ha zúg
A tavasz – meddig ingadozva
Lengnek hűs szelei
A mennyektől a pokolba?
Látod minden irreleváns.
Ha viszont északi szelek
Zúgnak – a föld kérgei
Mint fogaim – össze-össze
Csikordulnak
S a fények ünnepelve
Zörögnek és henyélnek
Mint Aphrodite – Apollo
Lelke
Látod – a világok ekként zúgnak
És összezördulnek és vágynak
Miként gyönyörei a dorbézoló
Ógörög éjszakáknak
Lásd – a fények kihunynak
És fellobognak újra
- Mint a gyermekek ha
Alexandra partjaira
hullnak
Kevés gyönyör adatott
De nézd – az alkony lobban
És fényeivel kételyt tipor
A vigyázó parti porokban
Sánta Zsolt
Rövid önéletrajz
Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Nagykaposon élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.
Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.
Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.