- Írta: Kelebi Kiss István
- Kategória: Versek
- Megjelent: 124 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
sokadik Móló
vigyázz mondom magamnak
mire vigyázzak (súgva kérdezem)
ahol tegnap és holnap összeér
a horizonton izzik a Jelen
így mindig Ma vagyok változó
utazás a sorsom hajóheteket
tologatok s messze (magamban)
vitorláim kibontom
de emlékké lett és elhajózott végleg
minden hímzett jel és raccsoló szavak
jegék jókák rejtik a legszebb meséket
s régen megőszült a szőke pillanat
azt hiszem ma messze tudnék szállni
az albatrosz álmánál is távolabb
pedig e kőről sincs kedvem fölállni
csupán a lélek röppen a test marad
s fegyelmezi tovább (ki tudja meddig)
a harci díszt öltött falánk sejteket
szinte éget e késő délutáni csend itt
fölöttem sirály köröz vajon KI lehet
Kelebi Kiss István
Önkép
1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.
Jelenleg nyugdíjas vagyok.
Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.
Verseim jelentek meg:
a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.
Négy kötetem van:
Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)
Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.
Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.