sokadik Móló


vigyázz mondom magamnak
mire vigyázzak (súgva kérdezem)
ahol tegnap és holnap összeér
a horizonton izzik a Jelen

így mindig Ma vagyok változó
utazás a sorsom hajóheteket
tologatok s messze (magamban)
vitorláim kibontom

de emlékké lett és elhajózott végleg
minden hímzett jel és raccsoló szavak
jegék jókák rejtik a legszebb meséket
s régen megőszült a szőke pillanat

azt hiszem ma messze tudnék szállni
az albatrosz álmánál is távolabb
pedig e kőről sincs kedvem fölállni
csupán a lélek röppen a test marad

s fegyelmezi tovább (ki tudja meddig)
a harci díszt öltött falánk sejteket
szinte éget e késő délutáni csend itt
fölöttem sirály köröz vajon KI lehet

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned