Triptichon alkonyi fényben

elsüllyednek arcok események
s bár itt-ott küzd még néhány
fáradt történésdarab
őket is lehúzzák az évek
csupán érintéstöredékek
és hallgatássá-szétesett szavak
bukdácsolnak mindennapok
bójái között

*
a test már leülne maradna
begubózna egy pillanatba
de löki a lélek mehetnéke
s mint golyóban a gurító
lendülete bennem is
összpontosul a mozdító akarat
ezért nehéz eldöntenem
lassulok vagy a mezsgye
fogy el napjaim alatt

*
az egyre alacsonyabb kerítés miatt
eleinte azt hittem én lettem magasabb
tetszett hogy könnyen át tudom lépni
és kívülről nyithatok be magamhoz
de a valóság talaján csak hétfők
és keddek teremnek a kertészkedés
egyre nehezebb az uniformis gyűrött
s ki tudja mikor maradok kert és munka
nélkül