Triptichon alkonyi fényben

 

elsüllyednek arcok események
s bár itt-ott küzd még néhány
fáradt történésdarab
őket is lehúzzák az évek
csupán érintéstöredékek
és hallgatássá-szétesett szavak
bukdácsolnak mindennapok
bójái között


*
a test már leülne maradna
begubózna egy pillanatba
de löki a lélek mehetnéke
s mint golyóban a gurító
lendülete bennem is
összpontosul a mozdító akarat
ezért nehéz eldöntenem
lassulok vagy a mezsgye
fogy el napjaim alatt

*
az egyre alacsonyabb kerítés miatt
eleinte azt hittem én lettem magasabb
tetszett hogy könnyen át tudom lépni
és kívülről nyithatok be magamhoz
de a valóság talaján csak hétfők
és keddek teremnek a kertészkedés
egyre nehezebb az uniformis gyűrött
s ki tudja mikor maradok kert és munka
nélkül

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Kérés sokadik Móló »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned