Késői vigasz

*"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,"
szerelmes szavak bújnak ajkamon.
Csókod perzselő nyár, bársonypipacs,
arcomra simult- késői vigasz.

Én nem tudom, mi ez, de élvezem,
gyönyört ringó öledre éhezem,
s ha vágyunk tüze lobogó máglya,
hát hamvadjunk, e késői lángba.

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
szerelmes szavak bújnak ajkamon.
A vánszorgó nap most repül, suhan,
Anna örök szeretnék lenni, Uram.


*Az idézett sor Juhász Gyula: Szerelem? című verséből való.

Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.


Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

Tovább a kategóriában: « Földi létről Kérés »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned