A SZERZETT EMBER


A világot nem úgy látjuk, ahogy van,
hanem úgy, ahogy mi vagyunk.
(Epiktétosz)

 

akit nem köt semmi kényszer az szabad
de játszani kell az élet egy szerep
rövid vagy hosszú mindegy csak szalad
a Tiéd csupán egy rádbízott szelet

bóklásznak tiltott emberek és szavak
sunnyog a Fórum hol a torok szelep
és suttogást gyakorolja az ajak
de bolondként járkál néhány szélkelep

sok ember gerincén már ott a hajlat,
zsarnokság idején a bölcs is hallgat
jelez a hüvelykujj ujjong a polisz

talán egyszer eldobva mindenét
sírva keresi igazi istenét
a mindenkiben jelenlévő komisz

(Epiktétosz görög filozófus felszabadított
rabszolga volt, neve „szerzett” embert jelent)


Hallgat a bölcs zsarnokság idején


Epiktétosz i. sz. 55 körül születhetett Hierapoliszban, Phrügiában.[1] Elég idősnek kellett lennie ugyanis ahhoz, hogy filozófiát taníthasson, amikor 93-ban Domitianus kitiltotta az összes filozófust Rómából, majd egész Itáliából, hiszen neki is távoznia kellett. 108-ban pedig már öreg embernek mondja magát[2] Eredeti nevét sem ismerjük, hiszen az Epiktétosz görögül csak annyit jelent, hogy „kapott”, „szerzett”, és ez a rabszolga-neve volt. Ifjúságát Nero római császár testőrének rabszolgájaként töltötte Rómában, majd ura felszabadította és taníttatta. Sztoikus filófiát tanult Caius Musonius Rufustól[3][4] Egyik lába béna volt gyermekkora óta.[5]


Római kori romok Nikopoliszban
Amikor el kellett hagynia Rómát,[6] visszatért hazájába, Görögországba, és Epirusz vidékén, Nikopoliszban iskolát alapított, amelyet haláláig vezetett.[7]

Filozófiája mindenekelőtt az etikai kérdéseket tárgyalja, a filozófiai gondolatok gyakorlati átültetését állítja a előtérbe. Etikájának középpontjában az egyes ember belső szabadsága, morális autonómiája áll. Szigorú különbséget tesz az ember hatalmán kívül álló, külső adottságnak tekintendő dolgok és állapotok, valamint az ember belső lényegét adó dolgok között, ami felett mindenkinek szabad hatalma van. Zsarnokság idején tartózkodni kell a közéleti szerepléstől, a cím- és rangkórságtól, a vagyonhajhászástól. Kialakítja az erkölcsi személyiség koncepcióját, ami szerinte az ember lényege. A belső szabadság érdekében meg kell vetni azokat a dolgokat, amelyek nincsenek a hatalmunkban.

Az emberi cselekvést azonban szerinte az Isten határozza meg, aki minden emberben, és az egész világban közvetlenül jelen van. Éppen azért, mert Isten mindenkiben jelen van, minden ember a filantrópia, emberszeretet tárgya kell legyen

Pődör György

Pődör György 1948. szeptember 24.-én született Vasszilvágyon, ahol gyermekkorát és általános iskolai éveit töltötte. Az egész életét meghatározó szép élményeit, a vasi táj, a szülőföld és a szülők szeretetét számtalan vers és kötet őrzi. Családi hagyományként a műszaki pályát választotta, ám szépirodalmi tevékenységét is tovább folytatta. A szombathelyi gépipari technikum elvégzése és a katonai szolgálat után a dunaújvárosi műszaki főiskolán (acélszerkezet-tervező) illetve a budapesti műszaki egyetem nappali szakán (mérnök-tanár) szerzett diplomát. Később ugyanitt közoktatás vezetői (1996), illetve a veszprémi egyetemen minőségügyi szakmérnöki (2001) oklevelet kapott. Nős, felesége Kusler Erzsébet, akivel együtt járt főiskolára, egyetemre, szintén műszaki ember. Gyermekei: Csaba (1974) és Zoltán (1976) foglalkozásuk mellett aktív sportemberek. Az egyetem elvégzése után egy évet tanított Zalaegerszegen az építőipari szakközépiskolában, majd Körmenden lett tanársegéd a főiskolán. 1975-ben került a szombathelyi Savaria Szakközépiskolába. Az azóta eltelt időszakban nagyon sok sikeres tanítványára emlékezhet vissza büszkén. Tízéves igazgatósága alatt épült meg a kollégium, alakult ki a korszerű tanműhely- rendszer és növekedett a tanulói létszám több mint másfélszeresére. Országos elismertsége volt az intézmények a szakmai tanulmányi versenyeken elért eredmények miatt is. 2010-ben vonult nyugdíjba, az iskolával a kapcsolata nem szűnt meg, de tanórákat nem vállal. Minőségügyi szakmérnöki munkája mellett lakóhelyén

aktív közösségi tevékenységet folytat.

Irodalmi munkássága a hetvenes évek elején indult a Sor című vasi antológiával (1971), majd ezt követték Tavasz-kötetek Fejér megyében.Öt önálló kötete jelent meg: Szélmalomverő (1985), Pecsétek feltörése (1991), Zodiákus (2008).Ítéletidő (2013) és a gyermekverseket tartalmazó Játékos világ . Versei folyamatosan jelentek meg a helyi és a regionális sajtóban.irodalmi folyóiratokban Számtalan irodalmi antológia szerzője, szerkesztője volt az elmúlt évtizedekben. A Vasvirág Irodalmi Egyesület alapító tagja. Műszaki-pedagógiai publikációit cikkek, tanulmányok sokasága mellett szakmai példatárak és oktatási segédanyagok fémjelzik. Számos városi, megyei és országos elismerés mellett megkapta a Pro Ferovia kitüntetést. Gyermekkora óta foglalkozik ásványokkal. Alapító tagja a Magyar Minerofil Társaságnak és a szombathelyi Koch Sándor Ásványbarát Körnek, illetve a Földtani Örökségünk Egyesületnek. Ásványtani publikációi elsősorban a vasi terület vonatkozásában ismertebbek. Ásvány-, közet-, illetve fosszilia gyűjteményének válogatott darabjai az általa létrehozott vasszécsenyi Ásványmúzeumban láthatók.    

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned