Az ében hajú asszony

Arcomon szél sodorta gyökérszálak.
Ellipszis alakzatba nyújtott felhők.
A kidőlt fatörzsön vacogtunk,
kabátujjamon szelíden ült
zöld tollú varjú madaram.
Éppen hajnalodott. A ködfátyolos,
ritkás juharfák közt ternyével benőtt kőkapu.

Akkor láttam utoljára. Testére földig érő,
bíborvörös kabát simult. Ezüstróka prém a nyakában.
Mögötte karcsú, koporsóformájú szikla. Onnan ereszkedhetett alá.
Sötét hajkoronája rezzenéstelen ragyogott.
Tisztán hallottam viharba fúló suttogását:
folyton-folyvást egyetlen magzatára szórta dühöngő átkait.