Noteszlapok

íz mit sosem érzel
illat mit nem szagolsz
érdesség mely nem sebez meg
szín melynek nincs helye

arány mely mosolyra késztet
sünként-gömbölyödő út
a remény üvegszilánk-szöglete
és eső eső eső
hogy lemossa rólad csillagszögek hegét

*

sokszor tanyánk ajtajában állok
s nézem az este-bácsit
amint a tó fölé párát pipázik
derengő fényben kezdődnek
titkos átváltozások
denevér suhan el
árnyéka sebet karcol a falba
vérzik a vályog

*

ami elmúlt alig volt
mint szirmon pillelábnyom
üres éberpontok között
nem foganhat álom

*

elmaradt csodák
befelé-nőtt szárnyak
és harang
porig égett torony alatt
pernye-pikkelyesen
némán

*

mind több történet
képződik körénk
egyre több a réteg
mely szűri a fényt
s mi egyre konokabban
próbálunk látni
mind nagyobb homályból
visszatalálni
történések-előtti-léthez
jutni levegőhöz
fényhez esélyhez

*

ne várj
fölszívott a táj és most utaztat
átszűr magán
karom fenyőfaág
vihar búvóhelye a szám
de új-voltomban
is csak téged látlak
ha kinézek egy fecskeszempár
ablakán