Noteszlapok

íz mit sosem érzel
illat mit nem szagolsz
érdesség mely nem sebez meg
szín melynek nincs helye

arány mely mosolyra késztet
sünként-gömbölyödő út
a remény üvegszilánk-szöglete
és eső eső eső
hogy lemossa rólad csillagszögek hegét

*

sokszor tanyánk ajtajában állok
s nézem az este-bácsit
amint a tó fölé párát pipázik
derengő fényben kezdődnek
titkos átváltozások
denevér suhan el
árnyéka sebet karcol a falba
vérzik a vályog

*

ami elmúlt alig volt
mint szirmon pillelábnyom
üres éberpontok között
nem foganhat álom

*


elmaradt csodák
befelé-nőtt szárnyak
és harang
porig égett torony alatt
pernye-pikkelyesen
némán

*


mind több történet
képződik körénk
egyre több a réteg
mely szűri a fényt
s mi egyre konokabban
próbálunk látni
mind nagyobb homályból
visszatalálni
történések-előtti-léthez
jutni levegőhöz
fényhez esélyhez

*


ne várj
fölszívott a táj és most utaztat
átszűr magán
karom fenyőfaág
vihar búvóhelye a szám
de új-voltomban
is csak téged látlak
ha kinézek egy fecskeszempár
ablakán

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Varjú aortaágon Arcok üvegen át »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned