Visegrádi éj

Nézem a partot. Üres zacskó,
az éjszaka kiette belőle az életet.
Kanyarodás közben a Duna
csikorog a hordalékon. Nem fékez,
ettől megbillen a bóják tükörképe.
Lámpák tépőfogai a sötétség
húsába harapnak. Uszálysikoly.
A vízszintjelző oszlop fekete
létrafokain följebb mászik a víz.
Egy sodródó fatörzsbe
tizenkét kondulás kapaszkodik.

Árad.

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned