Időfullánk

Maholnap teljesítem a hatvanat,
hűtlenek vakmerőségével élek,
az a lényeges, mi lesz per pillanat,
a hazug jövőtől semmit sem kérek.

Lobogjon fáklyaként az összes emlék,
használt urnába seprem a hamvakat,
nem voltam én itt más, csak kóbor vendég,
gyűjtöttem a gyantás fenyőgallyakat.

Piszkosul hidegen hagy az égő múlt,
még akkor is, ha görcsösen zokogok,
igéket hirdetnek az apostolok.

Karomba szúrom az idő fullánkját,
fogságba ejt a hallucináció:
elém tárul a második stáció!

Gyarmati Gábor

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Gyarmati Gábor

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned