Aranymetszés
Hommage à A. J. & Co.

Az Arany János utca nyugatnak egyirányú.
Meggyötört flaszterén egyre több a kátyú.
Vagy mintha ember hányta volna nemrég…
Ki gondolná, hogy százados nagy emlék!

A járdán gurultam, mert máshol nem lehet
– a szembeforgalomból kiűz a rettenet –,
Nádor utca-sarktól viszont a vízre tart,
trendi lenne ott egy tavas sziklapark.

Dagadó vitorlaként hátamon lobog
dzsekim, a lég örvénylik, mint a hormonok:
csak, mintha pajzán szélfiak szeszélye
hajtana a hajam ziláló szembeszélbe.

És ha a vállam még hátizsák is húzza,
felszállnék egy kiszolgált, vén omnibuszra,
kemény az ülése, mint az olasz márvány –
ám csak a turista mindentlátó-járgány

húz el mellettem, szorít a padkára.
(Egy hajléktalan pár forintot tarhálna.)
Gyalog járok én is jövő héttől inkább,
hátha megpillantom egyszer Czóbel Minkát.

Az Arany Jánosról ha délnek fordulok,
a Bazilika fénylik, mint antik fórumok,
mely ott fehérlik zöld fasor megett,
lépcsője tavasztól őszig jó meleg.

A hármas metrónak épült itt megálló,
neve – Arany János utca – épp találó,
ellenőrrel telten érkezik hozzánk,
hogy lássa hasznát Isten, ember, ország.

Mert aki bliccel, megbüntetik durván:
részt veszek inkább az égi gyalogtúrán,
jobbomon Jánossal, balomon tán Mórral,
még az is lehet, hogy felcsendül egy bordal.

Elmosolyodnának csak rajtam ők ketten,
hogy időmhöz képest oly keveset tettem,
de nem bánkódnék, mint levitézlett díva,
hogy az én könyvem még nincsen megírva.

Körülöttünk szálldos űrszemét és karton
– a Tejúton ballagunk, vagy a Duna-parton? –;
csak nézem Jánost: egy fénylyuggatta felhő
homlokán sugároz, mint a nap, ha feljő.

Rövidülnek lassan az árnyas nappalok:
pár költő Arany-metsző szélben andalog.
Jánosnak is jó lenne már kabátot venni,
mert csupán őrajta nincs ragyogó semmi.

Gyönge mellkasát reszketni ha látom,
ráadnám vízhatlan bringás kabátom;
szökjön az egekig szenvedélyem, lázam,
ha már meg kell halni tüdőgyulladásban.

Simon Adri

Simon Adri szakmai önéletrajza

1974. augusztus 22-én született Szegeden.

1992 és 1998 között tanulmányokat folytatott a József Attila Tudományegyetem magyar, illetve irodalomelmélet és interpretáció speciális képzés szakán. Középiskolai tanári diplomáját 1998-ban kapta meg.

1998 és 2005 között Budapesten élt, ezt követően Szegedre költözött, majd 2010 óta ismét budapesti lakos.

Kötetei: Komplemente (2010), Földerengés (2015).

A Spanyolnátha, a Magyar Napló, a Parnasszus, az Irodalmi Jelen stb. szerzője. 2010 és 2014 közt a Gondolat Kiadó szöveggondozója. 2010 és 2012 közt a Dokk irodalmi portál, 2014-től a Holdkatlan szépirodalmi és művészeti portál szerkesztője. 2017 májusától az Irodalmi Jelen kritikarovatának szerkesztője.

2013-ban és 2018-ban NKA-ösztöndíjban részesült.

2015 óta a Magyar Írószövetség tagja.

Tovább a kategóriában: « Hazafelé János legyen »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned