ütközés


az ötven felettiek maradtak, mondván öregek.
így is úgy is végük, hangzott a központi ítélet.
a támaszpontokon mély csönd, és megteltek az egek,
majd elhúztak távoli bázisok felé. az élet
órái megszámláltattak. az itt hagyottak a tűz,
a pusztulás, s a rémület félrevert szívverésében
csak kutatták az átjárót, amihez még reményt fűz
az emlékezet: menekülés, át az időrésen!

Péter Béla

Szerkesztés alatt...

Tovább a kategóriában: « februári rapszódia Paul Verlaine-nek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned