Árnyéktalanul

Lebegek, mint gyökértelen hínár,
ökörnyálként szálldogálok szerte,
vízre kelek, mint névtelen Szindbád,
valahová, mondjuk Vancouverbe.

Orromig húzom ósdi kalapom,
sorsom kis szerep, olcsó színészet,
van egy régről megírt színdarabom:
Károly körúti géppuskafészek.

Meg kell tennem, amit nem akarok,
- készen a szabadságos levelem -
üdvözölnek az árnyéktalanok,
érintésemet hagyom kezeden.

Gyarmati Gábor

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Gyarmati Gábor

Tovább a kategóriában: « Porban az igazság Időfullánk »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned