februári rapszódia

Mogorva őr a tél. A ködkaszárnya kőre
jegült haván a fegyenc az est. Bilincse pőre
fagy, és a porkoláb ezüsthideg pipán
pöfög egy armadát. Kemény a kapitány.

Az utca túlfelén, diófalú melegben
ricsajjal ing a bár. Szivarra gyújt, s belebben
egy ósdi zongora, a húrja zsongva zsong
melódiákon át. Tükörbe tér a gond.

Szikár gitár dalol, mesél, kiált szerelmet,
vele kreol fagott lobog, lobog merengve.
Vörös vizekkel vad folyót vetít a lézer
s rikolt a szaxofon: - He-hé! Ez éjt nézd el!

Ragyog a pódium, ezernyi csillag éget,
a dzsessz teremt időt, jelent veszejtve éled.
Dobok peregnek át az okker arcokon,
a sárga talpakon. A csend kihalt rokon.

Lapít a barna pult, s az oldalán a deszka
kopott igét dadog: magasztos álma lesz ma.
A sok opál pohár során a fülledő
plafon ügyelve fő. Mi lesz, ha ő ledől?

Fehér madár a gong. A Holdra ér a hangja.
A vég szavára kong s az űr lehűlni hagyja.
A szürke sál alatt az ing köhint: - Nahát,
szelídek itt a fák! Harang a nagykabát.

Nyolcas József

"Szomorúan tudatom Önökkel, hogy Nyolcas József (költő) 2018. január 4.-én, tragikus hirtelenséggel elhunyt."

Életkor szerint már túl vagyok hat X-en. 10-12 éve sodortam magam közelebbi kapcsolatba a versírással. A Fullextra irodalmi portál tagjaként pallérozom a képességeimet. Több antológiába válogattak műveimből a szerzőtársaim, 2016-ban az ő szavazataik alapján egy alkotásom megszerezte "Az év verse" címet.
Egy időben a középkori ófrancia alexandrin sorfaj bűvöletébe kerültem. Radnóti, Tóth Árpád és mások után magam is késztetést éreztem, hogy az ódon dallamot aktualizáljam. Az Alexandrin Bár gyűjtőcímmel készítettem egy sorozatot, most ennek darabjaiból szeretnék bemutatni néhányat.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nyolcas József

Tovább a kategóriában: « áprilisi elégia ütközés »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned