áprilisi elégia

Az égre kék tüzű boldogság fest fehér
habokba álmokat, s én lenn, lepkék között
- szelíd, gyalog utas - hímpor poggyászt: közönyt
viszek a vállamon.
Egy verset még megér!

A búzatábla nagy, zöldselymű tengerén
a szél redőzi lágy, vesztett renddé időm.
Hozott hitet terít hódítóként, dicsőn
e szűzi táj felett.
Mindegy most bűn, erény!

Ma vívni, győzni kell! Törvény ez, tudja mind
a szál a sorban, és holnappá lesz a harc.
Kalászt hozó nyerők jönnek s gyilkos kudarc
a gyenge vesztesé.
Csepp sors volt, kurta kincs.

Rigófütyülte víg dallal kél majd a fény
a Szent Iván-i éj gyöngyharmat hajnalán,
s aratni csörtet egy kombájn. Torkán halál
kaszál kicsiny magot.
Munkálj csak balga fém!

Ez volt, s ez itt a vég. Sárrá lesz sár mi volt,
akárcsak én, s ha jön gyöngyharmat hajnalom,
a szél repül velem, és csendes irgalom
visz át folyón, mezőn.
Sártestem sárt sikolt.

Az égben angyalok állnak majd tornasort.
Az ének szép malaszt lesz, majd halld fals szavát!
A délibábba bújt, szentarcú ősapák
a vétkeim sorát
vetik be. Tor-raport.

Nyolcas József

"Szomorúan tudatom Önökkel, hogy Nyolcas József (költő) 2018. január 4.-én, tragikus hirtelenséggel elhunyt."

Életkor szerint már túl vagyok hat X-en. 10-12 éve sodortam magam közelebbi kapcsolatba a versírással. A Fullextra irodalmi portál tagjaként pallérozom a képességeimet. Több antológiába válogattak műveimből a szerzőtársaim, 2016-ban az ő szavazataik alapján egy alkotásom megszerezte "Az év verse" címet.
Egy időben a középkori ófrancia alexandrin sorfaj bűvöletébe kerültem. Radnóti, Tóth Árpád és mások után magam is késztetést éreztem, hogy az ódon dallamot aktualizáljam. Az Alexandrin Bár gyűjtőcímmel készítettem egy sorozatot, most ennek darabjaiból szeretnék bemutatni néhányat.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nyolcas József

Tovább a kategóriában: « márciusi ragtime februári rapszódia »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned