Kölcsön

Raktáron elmúlt életünk minden szorongó dallama,
még nem tudjuk, mi kell nekünk, mit kínál ostobán a ma,

még nem tudjuk, mit tár elénk az új kölcsönhatás-modell,
miről nincs sejtésünk se, és miről sejtjük, hogy tudni kell,

mit hordoz minden lüktetés, minek a monoton zene,
miért nincs háttérzaj, zörej nélkül a csend, a hang sose,

miért a rések fókuszán áttűnő máslét vákuuma,
mi végre onnan lüktetés, ha innen fáj a sok csoda,

ha unalmassá válik, és a könyökünkön távozik,
miközben gajdoljuk, hogy minden, minden, minden változik,

miért az újat szomjazó, régit felejtő szenvedély,
miért nyit újra ablakot zárt otthonunkon át az éj,

a minden is, e puszta szó, miért tör örökké elő,
a fel-feldobott néma kő miért nem marad múlt idő,

honnan az ének éneke, mért gravitál két nem között,
mitől lesz raktárkészletünk kifogyhatatlan és örök.

Miklya Zsolt

Fogyatékkal, hiányokkal születtem és nőttem fel, a nyelvet is hiányokkal együtt kaptam, mint egy csipkemintázatot. Gyerekként játékaimmal és képzeletemmel, kamaszként lázadással és fel-feltörő versforrással, felnőttként alkotó folyamattal és az inspiráció forrásvidékének tiszteletével próbálom kezelni a helyzetet. Így születnek – többek között – a verseim.

Legfrissebbek a szerzőtől: Miklya Zsolt

Tovább a kategóriában: « Horizontvadászat Már nem szökök el »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned