Át a parkon, 13.

át a parkon, 13.
ködbe süllyedt utca.
elfelejtett, tompa nevek.
és lombzaj és bor és függönykalitka.
mellbimbó az égre szúrva.
besüt egy árny az ablakon:
bólogató halogén.
és fojtó neon, neon, neon.

átfordul. csikorgó fog.
itt lenni képtelenség!
a hajnal bal vállán
szeplőket szed szét.
majd: „vissza megint? - soha többé!"
aztán: „mégis... - újra meg újra!"
mint pörgő mágnesek
zúgó erőtérbe hullva.

Markovics Anita

Pécsett születtem, itt élek jelenleg is.
Informatikus, grafikus, francia nyelvtanár és szakfordító vagyok, e mellett még fotózással és újságírással foglalkozom.
Megjártam több helyen az irodalmi és informatikai szerkesztő pozíciót. Jelenleg egy országos zenei honlap számára írok cikkeket és koncerteket fotózok.
Tinédzser korom óta foglalkozom szépirodalommal. Kezdetben főként a vers körül forgott az érdeklődésem, manapság a próza felé is kacsintgatok: novellák és mesék is születnek tollam alól. 
A saját utamat járom minden téren, ahogyan versben is: erős képi világgal rendelkező, érzékeny, egyéni hangvételű versek jellemzőek rám, ezekkel igyekszem a kortárs nőirodalmat erősíteni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Markovics Anita

Tovább a kategóriában: « Rozsdaéj A gyermek, a fogoly »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned