Csigaház

Kedvesem vékony, mint a
szellő. Felhő oson át ajka
fölött, ha alszik, és aprókat
csillan álmán, mint éjszakai
vetés a hold körül. És úgy
örül, mint gyermek, ha a
lélek szépet mond neki, mit
úgy tartottam egész nap,
amit csak a rejtett érzelmek
tudnak kitapintani. Olyan
csöndesen, olyan különös
magányban, mint csillag
fénye egy megkövült
csigaházban.

Lakatos Zsolt

Lakatos Zsolt vagyok, magyar ismeretlen díjas költő, több antológia berzenkedésének része (az új kor ellen), és egy saját verseskötet tulajdonosa. Volt már szerencsém egy versem „lélekgépiesítéséhez” – köszönet a NegyedÓrának, és persze a József Attila Vers-Dal Fesztiválnak a lehetőségért. Hisz a „lehet” a legtöbb és a legkevesebb…

Tovább a kategóriában: « Várlak Kóborló szép szelek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned