Sivatag

Tavad száraz szemgödör,
nincs is, mégis meg- megárad,
pillák közt előretör,
homokba vethetsz ma ágyat.

Dűnék közt párnát remélsz?
Mélybe ásol egy gondolással?
Keresnéd, mivégre élsz?
Semmi dolgod e száradással?

Kezed lassan kérgesül,
de a homok összeomlik,
bőrbe vág, és szívbe sül,
amit építsz, visszabomlik.

Álmodsz:
Esős napod van.
Megmosdasz a homokban.

Címkék:
Értékelés:
(1 szavazat)
Kovács Árpád

Kovács Árpád

1974. 04. 07.

Pilisszentlélek

Nyelvtanár, nyelvtanuló, versíró és versolvasó. Utóbbi kettőt tekintve költők és versmegzenésítések lelkes híve. Sokszor hallani tőle: ”Dalrai ráma verseim”, igaz, bölcs előrelátással általában csak kutyáinak énekelget (olyankor nehezebb is megtalálni őket az erdőben). Nagy örömmel látja nevét A Hetedik alkotóinak sorában.

Kapcsolódó elemek

Legfrissebbek a szerzőtől: Kovács Árpád

Tovább a kategóriában: « Alma Máter Mag »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned