Október végi dal

Fára akasztott hinta lengett
kint, a ház mögött, a kertben.
A nyár zöldjébe azóta
sok barnát bekevertem.

Jól emlékszem az inidiánra,
aki a hintán harcba lovagolt.
Íj és nyíl volt, meg kés csak nála,
és hiába dörgött rá a colt,

mert az igazsáûg védte õt a haláltól,
meg a társult Nagy Szellemek.
Mára leszakadt már a hinta a fáról,
és a fûben sem hempereg

senki gyermek.

És emlékszem még az O ügynökségre
évekkel azután;
hogy' álcázta magát napszemüveggel
a titkos ügynök sután,

de mindenki felismerte.

A fára akasztott hinta ma már a
felhõk között lebeg.
Elkoptak a szerelmek azóta,
és felnõtt egy pár új gyerek.

A házfalat, amelyen az állt: SZERETLEK,
régen újra lefestették.
A reggelek egyre hidegebbek lettek,
é hosszabbodnak az esték

így, októberben.

Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Tovább a kategóriában: « Innen Ghazal »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned