Fölébredtem

Azt álmodtam, geológus vagyok.
Az UCLA-n dolgozom,
a kőzettani tanszéket vezetem.
Az én könyvemből tanítják
a magmás kőzetképződést
szerte a világon.
Van egy rémálmom.
Visszatérő.
Geológus vagyok benne Budapesten
(vagy Bukarestben?);
egy fél-diktatorikus,
kelet-európai országban,
egy Csepel nevű városrészben lakom
egy úgynevezett lakótelepen.
Huszonöt éve programozóként dolgozom.
Most egy állami hivatalban.
Amatőr költőnek képzelem magam,
és borzalmas verseket írok
egy kiejthetetlen és érthetetlenül bonyolult nyelven.
Valami Oravecz Imrét,
meg Payert olvasgatok,
és hatvanhoz közel vizsgáztatnak
olyan tananyagokból,
amelyekhez soha semmi közöm nem volt,
és nem lesz.
A rémálomtól mindig rosszul leszek,
annyira,
hogy át kell hívni hozzám barátomat,
amikor fölébredek.
Az utóbbi időben már
minden nap gyötör ez a rémálom.
De aztán fölébredtem.


Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Tovább a kategóriában: « Apantrofia Dr. Mosogató »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned