A boldogság, mint egyszeri

Jöttek:
álltak a mozgólépcsőn
e modern kor reliefjeként –
környezetükből még alig
és már alig kidomborulva
egy áűllóképnek nézhető
folyamat sodrásába hullva –

A boldogság mint egyszeri
lelkifurdalás
úgy suhant rám
mint egy szörnyen igaztalan
gyönyörűség:
a többiek
csak járkálnak közömbösen
megviselt dolgaik nyomán

Először vártalak hiába
azon a ványadt délutánon
− azóta végleg helyrebillent
az egyszer kizökkent igazság:
már én sem vagyok boldogabb
a megkövült arcában égő
fémszemet viselő
tömegnél
− befogadott e vak relief −

Jámbor Magnetta

Szerkesztés alatt...

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned