A móló száraz, szálkás deszkáján

hontalan illúzió a melankólia
a tó tükre ráncos,
zöld villanása száll fáról-fára

árnyékok szerteágazva,
kőhideg ábrák összetörten

a szorongás aromáját
ontja a horizont,
azúr tónusú szövet

egy soha nem létezett világ lüktet
át, az ismeretlen semmi

cirádaként fonódik rá saját történeted
leheletnyi burkát repeszted mindig
van egy nyitott pillanat ott a képen
mélyből mélybe hull

Kirilla Teréz

Szerkesztés alatt...

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned