Verslábakon

Verslábakon járt ma a csütörtök este,
lüktető ritmussal kedvemet keresve.

Egy rövid- egy hosszú: jambusos a versláb,
csütörtököt jelez, s nem egy szürke szerdát.
S ha fordítva írom: egy hosszú- egy rövid,
trocheusnak hívják, s belé nyelvem törik.
Ott az anapesztus: két rövid- egy hosszú,
lüktető ritmusa nyelvemnek sem bosszú.
Egy hosszú, két rövid- ritmikai dallam-
táncos daktilusként versemnek biz balzsam.
S hej a spondeusok költeményem végén,
két hosszú verslábbal- rímfaragó élmény.
S ha két rövid szótag verssoromban formáz,
pirrikhius néven, ő bíz dal-szertornász.

Verslábakon járt ma a csütörtök este,
lüktető ritmussal kedvemet kereste.

Vaskó Ági

Önéletrajz

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem.

Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.

Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.

Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg.

Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba.

Könyveim címei:

  • Hajnalfényű gondolat,
  • Illanó idő,
  • Csendből fakadt.

Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.

A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

Tovább a kategóriában: « Titokmorzsák Hol van már? »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned