Titokmorzsák

Titkod közelében jártam,
magam is titokká váltam,
szeplő sorsodon.
Már hozzád tartozom.

*
Nyitott lelkem észrevetted,
forgószéllel bevetetted.
Örvénylik a szenvedélyem,
nincs nyugalom a szemében.

*
Szép szavakból téglát
az egekig raktál,
bizonytalan mozdulattal
magadba falaztál.

*
Befagyott tó
szíve lángol,
mirtuszt köt
a jégvirágból.

*
Kékre fagyott madár
nem repül, toporog.
Csonthéjas lelkeden
hiába kopogott.

*
Selyemzsinór ajándékod
kötöm bokrétába,
beletűzöm a hajamba,
megyek a világba.

Utoljára frissítve:2018. október 11., csütörtök 19:02
B. Mester Éva

B. Mester Éva

Csak nyugdíjas koromban kezdtem el verseket írni. Addig csak családi ünnepek esetén, többnyire az asztalfióknak. Hét testvéremmel gazdag gyermekkorom volt. Felnőttként két gyerekkel magamra maradtam. Tettem a dolgom előbb közgazdászként, majd közgazdász-tanárként. A kenyérharcon túl ma már emlékeim, tapasztalataim és a családom adnak verseimhez témát, de nyitott szemmel járok a világban és érzékelem a lelkem rezdüléseit is.
Elsőként az Irodalmi Rádió fogadott be, ma már 5-6 irodalmi portál várja verseimet.
Egy kötetem jelent meg Csillagnász címmel, a második kötet előkészületei folyamatban vannak.

Legfrissebbek a szerzőtől: B. Mester Éva

Tovább a kategóriában: « Időtlen Verslábakon »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned