Időtlen

Emlékem tengere hullámaid hajtja.
Vasláncokra verve sírnak az angyalok.
Egy vércsepp haldoklik az égbolt-szalagon,
és te magadra tekered, hogy világíts.
Ezer csillag benned felejti a fényét,
te vagy a fényes Nap, de vak vagy és üres.
Elkopott ölelések lázálmaiban
hajtogatom tekinteted foszlányait.
Szívem trónusán tekergő csörgőkígyók,
a lázadó rémálmok véres sikolya
szétroppantja a koronás csend uralmát.
Újra felzúgsz bennem pusztító vihar-lány.
Magányos part-testem szikláit csapdosom,
porrá zúzom emléked özönvízével.
Ez a kettőnk privát megsemmisülése.
S talán egyszer én leszek a te Noéd,
csak le kell merülnöm, hogy elfelejtselek.
De az időtlenség nem hagy, megkínoznak.
Az agg remény bárkája hánykódik bennem.
Emlékem tengere hullámaid hajtja.

Nagy Antal Róbert

Bemutatkozás

Nagy Antal Róbertnek hívnak.
1974. március 25-én, Keszthelyen láttam meg a napvilágot.
Pedagógus vagyok. Jelenlegi munkahelyemen, a gyenesdiási Kárpáti János Általános Iskolában 12 éve dolgozom, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozom.

A szállodai animáció, a vendéglátás, a művelődésszervezés, nyári táboroztatás, pályázatírás területén is szereztem tapasztalatokat.

A párommal és gyermekeimmel Keszthelyen élek.

Egyik kedvelt időtöltésem az írás. Elsősorban versekkel próbálkozom. A próza távolabb áll tőlem. A helyi lapban (Gyenesdiási Híradó) írok néha 1-1 cikket.
Első verseimet diákújságokban publikálhattam. A műveim eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Kaláka internetes folyóiratban jelentek meg.
Aforizmákat is írtam. Egyszer ezeket is meg szeretném jelentetni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Antal Róbert

Tovább a kategóriában: « Beköszönt boldog böjt Titokmorzsák »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned