Hitvallás

 

„Költő vagyok – mit érdekelne

engem a költészet maga?”

Versem írom magamnak,

nem érint a világ zaja.

Kinézek néha soraimból,

s ha megérint, amit látok,

adok néki ritmust, rímet,

betűkből szövök szóvirágot.

Kultúrám saját ruhám,

nem szabja meg mai divat.

Idegen köpönyeg nem kerül rám,

nem hat rám céltalan szóáradat.

Festő vászna, költő verse

színes szövet ablakomon.

Függöny ám, de nem takaróm,

nem lehet, hogy beborítson.

Koszorúra vágyom,

ám nem holmi babérokra,

árvalányhaj légyen

nefelejcsbe fonva.

S ha fejemre kerül,

hát mosollyal viselem,

engedve a szélnek,

sokáig nem cipelem.

Vigye el hozzád,

fújja homlokodra,

add tovább az írást,

de ne kösd magad gúzsba.

Légyen mindig tintád s tollad ékes,

ám, ha elhagy Múzsád,

álmodj tovább szépet.

Hisz „Költő vagyok – mit érdekelne

engem a költészet maga?”

Versem írom magamnak,

s nem érint a világ zaja.

Utoljára frissítve:2018. március 09., péntek 08:31
Ikotity Gabriella

Baján születtem, a Bika jegyében, titkom az aszcendensem.
Csellistának készültem, aztán színésznőnek. Később voltam pedagógus, lettem
grafológus és könyvtáros. Két fiúgyermekem a büszkeségem.
A zene maradt lényegem és közben verselgetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Ikotity Gabriella

Tovább a kategóriában: « Talán nem az... Mit viszek magammal? »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned