Gyereknek lenni azért jó

Gyereknek lenni azért jó,
mert reggelente apu visz iskolába,
anyu csak integet az ablakból,
közben rummal issza a kávét, mert mindig fáj a lába.
Gyereknek lenni jó,
mert van sok barátom,
így sokan osztozunk a félbehagyott uzsonnákon.
Gyereknek lenni jó,
mert rajzolok, és közben mesélek magamnak
egy napfényes, világos házat,
ahol, ha véletlenül beteg lennék,
nekem csakis anyu csillapítana lázat,
nem az öreg néni a szomszédból,
akinek érdesen száraz és hagymaszagú a keze.
És apu is itthon maradna,
nem lenne folyton értekezlete.
Gyereknek lenni jó,
mert hiszek abban,
ha jó gyerek leszek,
egyszer valóra válik a kimondhatatlan.

Márffy-Horváth Henrietta

Budapesten születtem, 1973-ban. Húsz éves koromig Óbudán laktam.
1993 óta egy hegyháti kisvárosban, Vasváron élek. Férjemmel és három fiunkkal alkotunk egy szerető családot.
Szeretem megfigyelni az embereket, ellesni hangulatokat. Szeretek játszani a szavakkal.
Megmarad bennem az utcán látott arc, környezetemben lejátszódó egy-egy jelenet. Kapok egy cseppnyi bepillantást különböző sorsokba, és már tovább is gondolom a történetet.
Az internet teremtette meg számomra a lehetőséget, hogy nyilvánosságot kapjanak írásaim.
A pozitív visszajelzések hatására, megnövekedett alkotókedvem és egyre több felületen osztottam meg műveimet.
Nyomtatott formában magazinban, folyóiratban, valamint számos antológiában jelent meg írásom.
2012-ben az Ulpius-Ház Könyvkiadó novellapályázatának folyományaként kiadták Dédike című e-könyvemet, majd 2013-ban megjelent első novelláskötetem, Ma Holnap Holnapután címmel, és 2016 áprilisában Guruló szavak című verseskötetem.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned