Elfelejtett gyertya

Kicsi ablakban egy gyertya lángja ég,
csend van mindenütt, a falakon belül.
Úgy tűnik valakit vár, lázas lobogással
fényes szikrákat szül.

Bent a szobában üres már a csend
csak az emlékek oly elevenek.
Az elfelejtett gyertya arra vár,
hogy aki elment, hazatalál,

de nem jön senki, bár múlik az idő.
A gyertya szívéből egy lángnyelv tör elő,
s a csipkefüggönyön felfut az a láng,
lobogva lángra gyúl a benti világ.

Szikrázva ég minden körös-körül,
boldog a gyertya, már nincs egyedül
lángtestvérek táncából öröme fakad,
viaszteste elolvad néhány perc alatt.

Már nem vár senkit, szikrává vált lénye
örömben gyulladva felpattan az égre.
Sötét éjszakákon most is ott ragyog,
olyan, mint a fénylő csillagok.

Kondra Katalin

Kondra Katalin vagyok. 1975 április 28-án születtem Csíkszeredában. A sors adott kezembe tollat, írni autodidakta módon tanultam. Irodalom iránti rajongásom odáig fajult, hogy kilencévesen már magam is próbáltam írni. Évekkel később, egyik alkotásomat megmutattam az irodalomtanáromnak, akinek az volt a véleménye, hogy átírtam egy Petőfi verset. Ezen akkor megsértődtem, ma már bóknak veszem, mert azóta nem csak verseim, de prózáim is sorra megjelennek különböző antológiákban, internetes felületeken. Hiszem, hogy a belőlem születő gondolatok nem hiábavaló szavak csupán, hanem megmutatják az élet, a lét egy-egy vidám, vagy éppen szomorú darabkáját, érzéseket és új gondolatokat ébresztenek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kondra Katalin

Tovább a kategóriában: « Látomás Gyereknek lenni azért jó »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned