NÉGYSOROSOK


KEZDET

Itt az idő péklapátja,
a kemence szája tátva.
Kisütnek forró jövőre,
bevetnek másik időbe.


FÉNYRÉS

Mondom a sötétet, mert a sötét nem mond engem,
hallgatom a fényt, mert a világos hallgat engem.
Nézem a tükröt, mert nem látszom meg benne,
néz a tükör, mert nem tud beletörődni ebbe.


HATALOM

Legnagyobb erő az önkorlátozás,
a gyengék hadd parancsoljanak másnak.
De a lélekben nincs műsorváltozás,
ne viselkedj másképp, mikor nem látnak.


SZÁJFÉNY

Ha a halál nem lenne, miért sírnánk?
Az öröklét szájára rúzzsal írnánk.
Olyan közel a semmi, hogy nem szólnánk,
ha a nemléttel betelne az irkánk.

RÚZS

Ha nincs halál, nincs para,
az öröklét pléhpofa,
behorpad, ha megszólalsz,
de a nemlét is jó arc.


ÖRÖKLÉT

Ha a halál nem lenne, kinek írnánk?
Az öröklét rúzsos szájú férfi.
Az égből nem csöpögne víz ránk,
nem volna isten, ki bánatunk megérti.


ÉPÍTŐKOCKÁK

Egymilliárd év múlva Isten is elkopik, mint a röghegyek.
Egymilliárd év múlva pár részeg ág ring a rög felett.
Bár egy év is sok, ha másodpercben méred.
Egy perc alatt leélsz hatvan évet.


A FELNŐTTEK ELVESZTÉSE

Gyereknek ott a felnőtt, aki nála okosabb,
de ha felnövünk, kire számíthatunk,
mások nagyobb okosságából velünk mi marad,
ki javítja ki sok eltévedt szavunk?


OLTÁR

1

Isten nem szereti az alázatot.
Isten nem szereti a nagyképűséget.
Árnyékában magadat találhatod,
nézése lobog, ha nézed, az megéget.

2

Isten szereti az alázatot,
de nem ad semmi jutalmat érte.
A jutalom az, hogy aki kérte,
önmagából bármit leválthatott.

3

Isten nem szereti, ha megmondják, hogy mit szeret.
Míg készül jó, ha megég, nem kell már a perec.
Isten nem szereti, ha nem mondják meg, mit nem szeret.
Isten nem alszik, nincs ébren, a vizek fölött lebeg.


AMIT A FORMA TUD

Nem ruha teszi az embert,
de ruha teszi a költőt – a forma.
Nem ruha veszi az embert,
de forma veszi a költőt – őszinténszólva.


AMIT A RUHA TUD

A ruha teszi az embert,
különben meztelenül járnánk.
Eső idézi a tengert,
a sötétet kiégő lámpánk.


SCHIELE: HÁROMSZOROS ÖNARCKÉP

Milyen beteg tud lenni a lélek,
ha megvágják barna fényű élek.
Ha felszakad egy lélekverőér,
a vérző száj azt motyogja: Félek.


REMÉNY, 1905

Ez a terhes nő itt Klimt rajzán
József Attila anyja is lehetne.
A tekintete mégis pajzán,
a költőn még has, és egy köpeny felette.


A KONYHÁHOZ KÖZEL

Bécsiszeletet rendeltem,
most hallom, hogy klopfolják a húst.
Élni hidegben, melegben,
lecke, amit más is megtanult.


SEJTELEM

Ha az arcom nekem is ilyen lesz,
tudhatom, hogy hónapjaim vannak hátra,
és átlépek a gyengéd halálba.
Sorsom, akkor te is elpihenhetsz.


GYANÚ

Ha az arcom nekem is ilyen lesz,
tudhatom, hogy hónapjaim vannak
hátra, pár nap.
Sorsom, te is elpihenhetsz.


HARANGSZÓ

Bécs fölött ma harangszó úszik.
Persze vasárnap van, de mégis.
Az Isten közelléte véd is,
s kemény önvizsgálatra buzdít.

Vörös István

Vörös István (Budapest, 1964. szeptember 20.) József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Nyelvek Tanszékének vezetője, a Kreatív Írás program oktatója. A József Attila Kör, a PEN Club, a Művészeti Alap és Szépírók Társaságának tagja.

1964. szeptember 20-án született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán kezdi, majd az ELTE magyar-történelem, később magyar-cseh szakos hallgatója. Közben három félévet a prágai Károly Egyetemen, egyet a New York-i Columbia Egyetemen tölt. 1987-90 a Művészeti Alap ösztöndíjasa, 1994-96 az ELTE BTK TMB ösztöndíjasa. 1997-től Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít magyar és cseh irodalmat, 2004 óta Lackfi János mellett a Kreatív Írás program egyik oktatója. 2006 nyarától ösztöndíjjal egy évet Berlinben tölthetett, aminek több verses- és prózakötet lett az eredménye, többek közt a Tao-tö-king ihlette versciklus, a Saját tao, amely a Vörös István gép vándorévei című kötetben jelent meg. Németül is publikált, illetve Švejk gyóntatója című novelláskötete 2010-ben bolgár nyelven is megjelent.

Nős, két gyermek apja.

Kötetei

  • Só, kenyér (1988, versek)
  • Innenvilág (1992, elbeszélések)
  • A közbülső ítélet (1993, versek)
  • A Kafka-paradigma - Kemény Istvánnal (1993, tanulmányok)
  • Holan, Vladimir, Mozartiana (1993, versfordítások, kísérő tanulmánnyal)
  • Amit az alvó nem lát (1994, versek)
  • A csodaöreg (Természetrajz) (1996, versek)
  • Holub, Miroslav: Interferon avagy A színházról (1997, versfordítás-kötet Tóth Lászlóval)
  • A fatelepítőknél (1998, elbeszélések)
  • A szelídekre várva (1998, válogatott versek)
  • A darázs tanításai (2000, versek)
  • Lakatlan szigetek már nincsenek (2001, kritikák)
  • A kéz öt ujja (2001, novellák)
  • A švejki lélek. Milan Kundera, Bohumil Hrabal és Ludovik Vaculík munkásságáról (2002)
  • A Vécsey utcai évkönyvből, 1998–1999 (2002, versek)
  • Heidegger, a postahivatalnok (2003, verses regény)
  • A hajnali tolvaj (2004, verses meselabirintus)*
  • Gregorián az erdőn (2005, versek)
  • Švejk gyóntatója (2007, elbeszélések)
  • A Vörös István gép vándorévei (2009, versek)
  • Apám kakasa (2009, versátírások Lackfi Jánossal)
  • Százötven zsoltár[1] (2015, Jelenkor, versek)

Egyéb művek

  • Švejk, a féregirtó, avagy a puska nem sül el (2003, vígjáték)
  • Repülési engedély - angyaloknak (2003, dráma)
  • Aki nevetve született (2005, dráma)
  • Mackó és az állatok (2005, bábjáték)
  • Kőválasz (2008, dráma)

Kitüntetései

Tovább a kategóriában: « Messzire mentem Áttérdelt tegnapok »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned