Messzire mentem


Míg a múltba mendegéltem
alkonyi felhőkön,
botladozott lábam
súlyos - fekete rögökön,
fájdalmat hurcoló vállam
hajlott csak előre,
s nem tudtam nézni
sárban térdeplő égi-mezőkre.

És sírdogálva hívott
házak megszakadt teteje,
odabent egy gyertya
fehér asztalra borult feje,
törött ablakon reszkető
múltkori álmok sóhaja
ragadt a tegnapi álmokra,
hogyan is mehetnék haza.

Csak néztek rám
az éjjelről maradt sápadt
vézna - testű csillagok,
az árva hold, karján
édes álmot ringatott,
a mezsgyék mellett az út
fehér templomnak futott,
most mégis térdre borulok.

A múltba mendegéltem
homlokomra bélyeget sütött
a fonnyadt kezű pillanat,
s ághegyről segíteni
haldokló levél szaladt,
olvastam sorsommal teleírt
szürke lapokat,
láttam a tükörben, égett arcomat.

Messzire mentem,
alkonyi búzamezőkön
térdig érő kalászban jártam,
s érett szemekben a nyarat
lesütött pillám alatt láttam,
majd szelíd lejtőkön
virradt rám, hajnalfénye betakart,
megárvult lelkem hazatart.

Én vittem volna magammal
azt a hétszer álmodott álmot,
míg keserves dühvel ordított
bennem minden átok,
és már emeltem fejem,
de csillagok útján ébredtem,
hisz a múltba mendegéltem,
néha még ott is, eltévedtem.

Kozák Mari

Az életem java tanítással telt el, és tanulással.
Mindig vonzódtam az irodalomhoz, gyönyörködtettek a versek, mesék - magam is próbálkoztam az írással már fiatal koromban. Aztán valahogy hátat fordítottam mindennek - három gyönyörű gyermekem lekötötte minden pillanatomat.Vagy 15 évvel ezelőtt kezembe került egy régi mesém - megmutattam kis tanítványaimnak - tetszett nekik - én meg újra írni kezdtem. Először csak meséket, majd verseket. Néhány csoportban megfordultam már, mire meg mertem mutatkozni nyilvánosan is. Aztán bátrabb és bátrabb lettem - kaptam jó szót, kaptam dorgálást, de nem hátráltam.
Egy szörnyű tragédia megtanított arra, hogy másoknak is segítenek verseim, prózáim.
Több Antológiában megjelentem már. Saját könyveim vannak - versek, prózák, mesék. Van egy önálló oldalam, ahol megmutatom magam, ahol elvesztett fiamhoz írt írásaim szólnak anyákhoz, apákhoz, családokhoz.
Nekem az írás az életem, a megélt és átélt pillanatok, a másoknak segítés, a csodák várása és megmutatása. Talán sikerül, talán vannak akik megállnak egy pillanatra és velem gondolkodnak, velem örülnek vagy éppen sírnak.
Hiszem, hogy egy vers, egy mese, egy történet is segíthet feldolgozni a fájdalmat, szájszélre kérhet egy mosolyt, tenyérbe ültethet egy álmot.

Tovább a kategóriában: « Est Négysorosok »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned