Visszavittem a tavat

a szőlőt akácos falta föl
a dűlőút beton-kérget növesztett
mintha csomót kötöttek volna
a madarak csőrére csend lett
talán miattam ki visszahoztam
a tavat tanyákat szekereket
talán zavarában az Idő próbálta
betapasztani a réseket
melyeken beömlött az almáskert
az ól a nádirigó fészke és amint
a nyesőnyél-napóra delet mutat
anyám mosolyog apám lécet
keres hogy beszögezze a kutat
akkor még nem volt kapu a kerítésen
csupán akkora rés
hogy egy szekér beférjen
az udvaron tyúkok kacsák
nézték amint hosszúnyakú
dervisfejével bólogat a mák
a forró homokban hűsítő
szigetek a fűcsomók s én egyikről
a másikra ugorva át
óriásnak képzeltem magam

tegnap visszahoztam a tavat
a dűlőút porát a csöpp tanyákat
és érzem amit Noé érezhetett
mikor meglátta a madár csőrében
az ágat


Kelebia, 2015

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Tolvaj én Est »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned