Kicsöngetés előtt

menetet vágok az Időbe
így próbálom magamra
szerelni a holnapot
de csupán a kétségbeesés
növeszt pihéket
röpképtelen napok


*

verset hajítok a felejtésbe
talált süllyedt
torpedójáték ez
(kicsöngetés előtt)
a négyzetrács-Időn

*

játszom

pedig figyelnem kellene
fehér krétaívből miként lesz szivárvány
szótáraznom kellene biflázni
pipacsot füvet szöcskéket
hogy szó szerint lefordíthassam
a rétet

*

ki értem már az éjszakát
nyugtatom
de a bennem-lakó gyermek retteg
és homlok barlangfalára hiába festek
álmot szépnek és színesnek
mégis izgatott mert érzi én is félek
és egymás kezét szorítva lessük
mikor indulnak el a fekete bölények

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Tovább a kategóriában: « Mindörökké Siker »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned