A rend, amiről a tárgyak beszélnek

1.

Ásd el! – kiáltott rám
az egyenruhás. Nem nézett
a szemembe. Rágyújtott,
lehajtott fejjel
fújta ki a füstöt.

Még világított. Tompán,
derűsen. Kábultan
fogtam az ásót,
nem lehet, mondtam,
de ásni kezdtem.

2.

Két ember áll egy
sáros földút mellett.
Az egyik gödröt ás,

a másik nem létezik.

Még dörög az ég. Eső
volt, képzelt,

tiszta nyári zápor.

 

(Publikálva: dokk, 2016. július)

Siska Péter

1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, magyar szakos tanárként dolgozik. Verseivel 2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál díjazottjai közé került, és még ebben az évben tagja lett a Fecske Csaba által vezetett Új Holnap Stúdiónak, illetve a Fiatal Írók Szövetségének. Publikált többek között az Új Holnap, Zempléni Múzsa, Ex Symposion, A Vörös Postakocsi, Partium c. folyóiratokban, illetve több antológiában. Kötetei: Sztázis (2013), Párhuzamos királyságok (2015).

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned