Az első fecske szonettje

„Ha ti, s Gaia anyánk is úgy akarja,
kertünkre friss, tarka palást terül
s a szürke felhők tömbjei mögül
kibontakozhat még a Fény Nap-arca!”

Ablakom előtt csivitel, hadarja:
de jövőt halott rögöknek köpül,
ki korán jön s a föld felett röpül.
A fagykígyó mérgét szárnyába marja –

-hogy összeforrjék sorsával a szerep.
Az első fecske nem csinált nyarat,
de hangja összezavarta a telet.

Zárt fészekre a szobámban akadt
s míg némán vacog, rügyek lombja helyett
a fákra alvadt jéggyöngy felfakad.

Utoljára frissítve:2018. október 10., szerda 16:37
Balázs Csilla Kinga

Szerkesztés alatt...

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned