ÖNVÉDELEM

Hazudok magamnak, s elhiszem,
hogy majd megszokom a rosszat,
a tűréshatáron belül pontosan megmérem,
hogy mennyi az a méreg, ami mellett még
tünetmentesen hordozom a lélek torzóba
vastagodó kinövéseit; tudom, mennyi
színt keverjek saját iniciálém ablakába,
hogy sárgának lássam a csillagokat.

Hazudok magamnak, s hangoztatom,
hogy nem akarom megnyerni a játékot,
csak résztvevője akarok lenni a Nagy
Demonstráció fejlődési fokozatainak,
önfegyelemmel hallgatok saját szervezésű
munkaértekezleteim alatt, s várom a
kedvező alkalmat, várom a lehetőséget,
hogy feltegyem az örök kérdést Hamlet
nyomán, de torkom kőkorsajában nincs
megtisztulás, a romlott szavak zavaros
káoszából nem tudom kimenteni az igazságot.

Utoljára frissítve:2018. október 31., szerda 13:53
Csontos Márta

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Csontos Márta

Tovább a kategóriában: « Már szárnya sincs Szavak kora »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned