Már szárnya sincs

Már szárnya sincs
a csók-fosztott szónak,
az éji kéjt
csak álmom derengi még,
párnám őrzője
megbúvó, buja bóknak,
elrejti hangod,
mint ezernyi tollpihét.

Már szárnya sincs
a csók-fosztott szónak,
néma magányt
rejt barázdált homlokom,
földi poklot
a tűzcsiholónak,
ki átlépett
elhamvadt csontomon.

Már szárnya sincs
a csók-fosztott szónak,
bár vívódásom
jaját fröccsenti még,
s ha néha
az igaz szavak gyónnak,
ott legbelül
hiányod most is ég.

Utoljára frissítve:2018. február 07., szerda 19:44
Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Maglódon születtem, jelenleg is ott élek.

2010 óta foglalkozom komolyabban versírással.

A 7torony és az ArsSok irodalmi portálon publikálok rendszeresen.

Az antológiák mellett, két önálló kötettel is rendelkezem.

Címük: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő.

Szeretem, ha egy versnek ritmusa, dallama van, és ha kötött versformát ölt.

Tovább a kategóriában: « Reggel Önvédelem »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned