Már szárnya sincs

Már szárnya sincs
a csók-fosztott szónak,
az éji kéjt
csak álmom derengi még,
párnám őrzője
megbúvó, buja bóknak,
elrejti hangod,
mint ezernyi tollpihét.

Már szárnya sincs
a csók-fosztott szónak,
néma magányt
rejt barázdált homlokom,
földi poklot
a tűzcsiholónak,
ki átlépett
elhamvadt csontomon.

Már szárnya sincs
a csók-fosztott szónak,
bár vívódásom
jaját fröccsenti még,
s ha néha
az igaz szavak gyónnak,
ott legbelül
hiányod most is ég.

Utoljára frissítve:2018. február 07., szerda 19:44
Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.


Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Tovább a kategóriában: « Reggel Önvédelem »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned