Reggel


Szunnyadnak az álmok.
Mért legyen szép az ébredés,
Ha markában szorít az élet?
Ilyenkor egy kávé kevés.

Behúzta függönyét az ég.
A nap alszik tovább.
Agyam lassan forgó kerék,
De felkeltem legalább.

Ez már egy új nap!
Hajt, űz a kötelesség.
Nem lehet önző, léha az,
Ki anya és feleség.

Aztán a sűrű csend mögött
Csilingelő hang dereng.
S az ég függönye megrázkódik:
Mert felébredtek a gyerekek.

Kondra Katalin

Tündérország Csíkszereda nevű városában születtem 1975 tavaszán. Ha valaki még nem tudná, Tündérország Erdélyben van, ahol Benedek Elek apó élt, írt és mesélt. Én is ezeken a meséken nőttem fel. Kilenc évesen már verseket írtam és történeteket. Kedvenc tantárgyam az irodalom volt, ezen belül pedig a fogalmazás. Akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd mások is fogják olvasni alkotásaimat. Az írás nem csak örömforrásom, hanem életemnek értelmet adó tevékenysége is. Az, hogy ezt másokkal is megoszthatom, olyan, mint kávén a hab.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kondra Katalin

Tovább a kategóriában: « Viharban Már szárnya sincs »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned