Reggel


Szunnyadnak az álmok.
Mért legyen szép az ébredés,
Ha markában szorít az élet?
Ilyenkor egy kávé kevés.

Behúzta függönyét az ég.
A nap alszik tovább.
Agyam lassan forgó kerék,
De felkeltem legalább.

Ez már egy új nap!
Hajt, űz a kötelesség.
Nem lehet önző, léha az,
Ki anya és feleség.

Aztán a sűrű csend mögött
Csilingelő hang dereng.
S az ég függönye megrázkódik:
Mert felébredtek a gyerekek.

Kondra Katalin

Kondra Katalin vagyok. 1975 április 28-án születtem Csíkszeredában. A sors adott kezembe tollat, írni autodidakta módon tanultam. Irodalom iránti rajongásom odáig fajult, hogy kilencévesen már magam is próbáltam írni. Évekkel később, egyik alkotásomat megmutattam az irodalomtanáromnak, akinek az volt a véleménye, hogy átírtam egy Petőfi verset. Ezen akkor megsértődtem, ma már bóknak veszem, mert azóta nem csak verseim, de prózáim is sorra megjelennek különböző antológiákban, internetes felületeken. Hiszem, hogy a belőlem születő gondolatok nem hiábavaló szavak csupán, hanem megmutatják az élet, a lét egy-egy vidám, vagy éppen szomorú darabkáját, érzéseket és új gondolatokat ébresztenek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kondra Katalin

Tovább a kategóriában: « Viharban Már szárnya sincs »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned