Meghagyom másnak

Megtartom csöndjeim ólmos súlyát.
Tág írólapok hómezejét, a verset.
Forró betűket nyelvvel írni nyakpihéiden - más fog.
A bármerre indulásokat, ahol minden szél csak szembe
vág.
Pedig lehetnének végtelen séták ott, ahol
ujjakat lenne jó összekeverni ujjakkal.
Ketten nyalni egy vásári nyalókát, fagyit.
Dombra mászni és szabaddá tenni a papírrepülőket.
Aszpirint és mézet vinni, ha beteg a nagyid.
Tudod, fagyöngy alatt fázik már nagyon a huzat.
Hulló levelek útjába nem állok, ha ott más áll.
Neked más valaki, nekem a kopár szoba marad.
Hogy ragozzam szebben: elárultál?

Menekülnek már a varjak is,
tinta szárnycsapásuk befertőzi
és málló feketeséggé duzzasztja
a vacogó éjszakát.

Markovics Anita

Pécsett születtem, itt élek jelenleg is.
Informatikus, grafikus, francia nyelvtanár és szakfordító vagyok, e mellett még fotózással és újságírással foglalkozom.
Megjártam több helyen az irodalmi és informatikai szerkesztő pozíciót. Jelenleg egy országos zenei honlap számára írok cikkeket és koncerteket fotózok.
Tinédzser korom óta foglalkozom szépirodalommal. Kezdetben főként a vers körül forgott az érdeklődésem, manapság a próza felé is kacsintgatok: novellák és mesék is születnek tollam alól. 
A saját utamat járom minden téren, ahogyan versben is: erős képi világgal rendelkező, érzékeny, egyéni hangvételű versek jellemzőek rám, ezekkel igyekszem a kortárs nőirodalmat erősíteni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Markovics Anita

Tovább a kategóriában: « Esti kívánság Fohász 2. »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned