Elcsillapul

nem indulok és nem térek vissza
maga az utazás vagyok
legnagyobb távolság
egyetlen pont között kifeszítve

sorsomban járok
és járnak mások történései
ám mind gyakrabban késik a tavasz
néha tél ugrik a nyárba
ettől sistereg majd elcsillapul
mégis a nyugalom veri szét a tájat

felejtés költözik az emlékezésbe
kitapétázza napról napra
otthonosabban mozog
apránként belakja
unalmában hétköznapokat hajtogat
címzés nélküli borítékba teszi
és kicsúsztatja a küszöb alatt

 

(Komódversek---Pessoa-komód)

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Halló, anya! Esti kívánság »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned