Sci-fi

chipet cseréltek az állatokban
legel a tigris az oroszlán béget
sárga irigységgel töltötték föl
a pufók naposcsibéket

elektromos fecskék
négyütemű rovarokra vadásznak
és lenn a múltat hajtogatják
mint száradás után a vásznat

lombikot tisztel anyjaként
minden átlátszó fejű gyermek
kik a Nagy Kód első vasárnapján
száloptika-csokrot visznek egy üvegnek

hasán divatos konnektorral
ketrecében körbe jár a vándor
vetített fűben lépked és ha elfárad
a sétát lekapcsolja magáról

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Pessoa komódja Hüllősor »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned