Séták

Ha elaludna
az Idő porkolábja,
visszaszökhetne
ami elmúlt: volt- séták
indulnának a tájba,
erdőtűz gyufásdobozba,
sértő szó a szájba
visszamászna
és te itt lennél velem.

*

Kicsi volt. Doboznyi.
Kegyszertartó-szerű. Fedele
szivárványból készült,
az oldalai pedig zenéből,
de nem volt rajta csavargató.
Így hasznavehetetlen
gondoltam és összegyűrtem.
Apró, mélabús-hangú golyó lett.
Nem sejthettem, hogy
minden utazás elgurul vele

*
Génbillogokkal jelölt,
adott térfogatba zárt
hiány vagyok.
Kapaszkodok.
Kódolt célom a KILÁTÓ,
melynek minden lépcsőfoka
egy-egy ősöm.
Mikor fölérek,
magam is lépcsőfok leszek.

Utoljára frissítve:2018. február 02., péntek 10:29
Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Ostyavers Pessoa komódja »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned