- Írta: Kelebi Kiss István
- Kategória: Versek
- Megjelent: 141 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Séták
Ha elaludna
az Idő porkolábja,
visszaszökhetne
ami elmúlt: volt- séták
indulnának a tájba,
erdőtűz gyufásdobozba,
sértő szó a szájba
visszamászna
és te itt lennél velem.
*
Kicsi volt. Doboznyi.
Kegyszertartó-szerű. Fedele
szivárványból készült,
az oldalai pedig zenéből,
de nem volt rajta csavargató.
Így hasznavehetetlen
gondoltam és összegyűrtem.
Apró, mélabús-hangú golyó lett.
Nem sejthettem, hogy
minden utazás elgurul vele
*
Génbillogokkal jelölt,
adott térfogatba zárt
hiány vagyok.
Kapaszkodok.
Kódolt célom a KILÁTÓ,
melynek minden lépcsőfoka
egy-egy ősöm.
Mikor fölérek,
magam is lépcsőfok leszek.
Kelebi Kiss István
Önkép
1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.
Jelenleg nyugdíjas vagyok.
Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.
Verseim jelentek meg:
a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.
Négy kötetem van:
Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)
Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.
Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.