NINCS EGYEBEM

Nincs egyebem, csak a tünet,
vér-üdvözlő lét-lendület.
Ereimben vágyak, dalok,
élni, igen, azt akarok!

Nem vicsorral, mint egy bősz kan,
megnyugvással, merthogy ősz van,
nap tüzével nyár esetén,
szerelemmel tavasz egén.

Télen pedig csók a fagynak,
zordon dolgok így olvadnak,
hiába az ördög-hideg,
mégis hévvel dobog szívem.

És kitárul, tágul egyre,
szárnyak viszik fel a hegyre,
kolonc nem fojthat meg álmot!
Megölelem a világot!

Kasza Béla

Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött még be.
Tovább a kategóriában: « Lírai szédülés A látszat hatalma »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned