Vírus, láz


Elment a hangom, és el se búcsúzott,
csak tovaszállt a hajnali felhők
nyergetlen nyergében, lassan elúszott
a kékben mint álombeli sellők.

Kiáltottam volna, de nem hallja más.
Csupán hangtalan nyílik meg a szám.
Beszélőfüzetet mint imában Jónás
költője még nem használok talán.

Milyen keserű vízszintben a világ.
A lámpa fénye talpamra vetít,
körötte árnyékből szőtt világ.

A vírus letört és ágyba kényszerít.
Ráz a hideg.  A torkom jégvirág,
s várom, talán az álom megsegít.

 

   (Megjelent a szerző megezmegaz.lapunk.hu oldalán)

 

Utoljára frissítve:2016. április 26., kedd 22:39
Köves József

1938-ban születtem Budapesten. Közgazdasági technikumot végeztem, majd 961-1962 között a MÚOSZ Újságíró Iskola diákja voltam, később az ELTE BTK könyvtár-magyar szakát végeztem el.
Közben dolgoztam az  az ercsi cukorgyárban, a Pest-Budai Üzemi Vendéglátónál. 1959 óta a könyvszakmában vagyok, mai is, nyugdíjasként (ÁKV, Művelt Nép, MKKE). 1985-1999 között a Rádióban dolgoztam, 1990-ben a 7Lapnál voltam újságíró és szerkesztő. 1992 óta a K.u.K. Könyvkiadó vezetője vagyok.  Mintegy 15 könyvem jelent meg (viccgyűjteményeimen kívül), talán ismertebbek A közös kutya c. ifjűsági regényem, a a Bambi, fecske, szocreál című szubjektív szótáram, a Ki hallgat meg egy villamost című egy-három perces novelláim gyűjteménye. Verseim Lájkolom a magyar nyelvet címmel jelentek meg.  Mesejátékomat most a József Attila Színház játssza.

Tovább a kategóriában: « Négysoros A rue de Nesle-en »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned